Közszolgálati környezet
A közszolgálat számos területén lehet szükség jelnyelvi tolmácsolásra – például iskolában, egy halló tanuló siket szülője és egy tanár közötti megbeszélésen, illetve kórházban, orvos és páciens között, vagy például temetésen. Ezekben a helyzetekben a jelnyelvi tolmácsok teszik lehetővé a siket, hallássérült vagy siketvak személyek számára, hogy kommunikálni tudjanak másokkal, akik nem ismerik az ő jelnyelvüket.
Rövidebb (maximum egyórás) találkozóhoz, ha nincsenek különleges követelmények, jellemzően elég egy tolmács. Ennél hosszabb interaktív eseményeken, például városházi lakossági fórumon, legalább két tolmács közös munkájára van szükség.
Mivel a közszolgálatban gyakoriak a négyszemközti találkozók, a jeltolmácsolás terén tapasztalatlan résztvevők gyakran azt feltételezik, hogy a tolmács is részt vesz az interakcióban. Márpedig a jelnyelvi tolmácsolás a kölcsönös kommunikáció megkönnyítésére korlátozódik, a tolmács tehát nem résztvevője a beszélgetésnek. Feladata az, hogy pontos és kulturális szempontból adekvát tolmácsolást biztosítson, titoktartás mellett.
A jelnyelvek nem univerzálisak. A megbízóknak, mielőtt megrendelik a szolgáltatást, tudakozódniuk kell, hogy az eseményen mely nyelveken és jelnyelveken kell majd tolmácsolni, és gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő képzettségű és képesítésű tolmácsokat alkalmazzanak. A jelnyelvet használók többnyire azt a tolmácsot ajánlják, aki már többször tolmácsolt nekik. Az esemény tartalmának rövid ismertetése segíti a tolmácsokat a hatékony felkészülésben. Bár a tolmácsok számos témában járatosak, a megrendelés előtt fontos ellenőrizni, hogy az adott tolmács megfelelő képesítéssel rendelkezik és kellően ismeri az adott szakterületet.
Sok uniós tagállam jogszabályban írja elő, hogy a siket, nagyothalló vagy siketvak személyek számára biztosítani kell jelnyelvi tolmácsolást. E szolgáltatások terjedelme országonként eltérő, és igen korlátozott lehet például az ingyenes tolmácsolás időtartama vagy a tolmácsok rendelkezésre állása tekintetében.
Jogi környezet
Jelnyelvi tolmácsokra szükség lehet különböző jogi környezetekben, például bíróságon vagy rendőrségen. A tolmácsoknak meghatározott képesítéssel kell rendelkezniük ahhoz, hogy jogi környezetben dolgozhassanak. Ez általában a jogi tolmácsok nemzeti nyilvántartásában vagy egy hasonló nemzeti vagy regionális tanúsítási rendszer révén ellenőrizhető.
A tolmácsokat szakmai magatartási kódex köti, amely titoktartást, pártatlanságot, pontosságot és megbízhatóságot követel tőlük. Ilyen például az Egyesült Királyságban a siketekkel és siketvakokkal foglalkozó kommunikációs szakemberek nyilvántartása és a nyilvántartásban szereplő szakemberek és szakmai gyakornokok magatartási kódexe, vagy az ír jelnyelvi tolmácsok nyilvántartása és magatartási kódexe. Ezek meghatározzák:
- a titoktartásra, a pártatlanságra, a pontosságra és a szakmai kompetenciákra (ezen belül a folyamatos szakmai továbbképzésre) vonatkozó kötelezettségeket,
- illetve az összeférhetetlenségre és a panaszok kezelésére szolgáló mechanizmusokat.
A tolmácsolási helyzettől függően egy vagy két tolmácsra lehet szükség. A tolmácsolási szolgáltatásra vonatkozó követelményeket az adott eljárás helye szerinti ország nemzeti szabályai határozzák meg. A büntetőeljárások esetében a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010/64/EU irányelv alkalmazandó, ideértve az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos ügyeket is.
JUSTISIGNS
A JUSTISIGNS uniós finanszírozású kezdeményezés, amely áttekintést ad a jogi környezetben nyújtott jelnyelvi tolmácsoláshoz szükséges készségekről, és képzéseket kínál a szakképzett jeltolmácsok és a jeltolmács-gyakornokok számára.
A projekt egy kritikus problémára irányítja rá a figyelmet: a jogszabályok gyakran olyan feltételezéseken alapulnak, amelyek figyelmen kívül hagyják a siketek kulturális, nyelvi és társadalmi realitásait. Ez az igazságszolgáltatáshoz való egyenlőtlen hozzáférést eredményezhet, aláásva azt az elvet, hogy az igazságszolgáltatás védi a siketek egyéni jogait is.
A JUSTISIGNS ennek kapcsán számos tényezőre hívja fel a figyelmet; ezek közé tartoznak a következők:
- a jelnyelvek korlátozott vagy el nem ismert státusza, amely a jogi eljárás valamennyi szakaszában korlátozza az információkhoz való hozzáférést,
- a jogi környezetben dolgozók korlátozott ismeretei a bármely két nyelv közötti tolmácsolás korlátaival kapcsolatban – ez a probléma fokozottan érvényes a beszélt és a jelnyelv közötti munkavégzés során,
- a jogi szakemberek korlátozott ismeretei a siketek történelmi, oktatási és kulturális hátterével kapcsolatban.
Ezek a tényezők hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a jelnyelvet használók jogi környezetben megfelelően képzett jelnyelvi tolmácsokhoz juthassanak.