Hallgatás és tolmácsolás egy időben
Mit jelent a szinkrontolmácsolás?
A szinkrontolmácsolás lényege, hogy a tolmács az előadó beszédével egy időben (azaz szimultán) alakítja át az elhangzottakat a hallgatóság nyelvére. A szinkrontolmácsok tolmácsfülkében (vagy fülke híján mobil felszereléssel, ún. bidule-lel) vagy a fülbesúgás (chuchotage) technikájával dolgoznak. Fülbesúgásos tolmácsolás esetén a tolmács a résztvevők közelében áll vagy ül, és közvetlenül a fülükbe súgva tolmácsolja az elhangzott szöveget.
Az alapvető készségek
Az ehhez szükséges készségek megegyeznek a konszekutív tolmácsoláshoz szükséges készségekkel.
A három fő tevékenység lényegében azonos:
- aktív hallgatás (megértés)
- elemzés (az üzenet lényegének kinyerése)
- tolmácsolás (kommunikáció)
A konszekutív tolmácsoláshoz képest az a különbség, hogy ezek egyszerre történnek.
A konszekutív tolmácsolási oldalon leírt következő készségekre ugyanakkor szintén szükség van: különleges típusú figyelem, az információk rangsorolása, az elsődleges és másodlagos információk megkülönböztetése, a rövid távú memória aktiválása, kommunikáció stb. Ezenkívül egy jó szinkrontolmácsnak képesnek kell lennie arra is, hogy előre kitalálja, mit fog mondani az előadó (ez az ún. anticipáció), különösen akkor, ha a forrás- és a célnyelv nyelvtani struktúrája egymástól nagyon eltér. Továbbá elvárás a szinkrontolmácsokkal szemben az is, hogy megőrizzék stressztűrő-képességüket és nyugalmukat a feszült helyzetekben is.
Digitális segítség
Mivel az ülések egyre inkább specializálódnak és technikailag összetettebbé válnak, a digitális készségek és az MI-eszközök hatékonyabbá tehetik a felkészülést. Emellett a fülkében a tolmácsok az MI-eszközök segítségével könnyen rákereshetnek a pontos terminológiára és számokra. Az ilyen eszközöket használó tolmácsoknak ugyanakkor továbbra is rendelkezniük kell az alábbiakban leírt készségekkel.
Kihívások a fülkében
Ebben a tolmácsolási módban az aktív (cél-) nyelvre történő tolmácsolás is sokkal nehezebb, mivel a tolmácsnak a hallgatással és az elemzéssel egyidejűleg kell beszélnie. Ezért nagyobb szükség van kiváló anyanyelvi vagy aktív nyelvi készségekre, mint a konszekutív tolmácsolás során.
A szinkrontolmácsolás során nagyobb a veszélye az ún. interferencia jelenségének is, azaz amikor a passzív (forrás-)nyelv befolyásolja az aktív nyelvet. Ezért a tolmácsoknak még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a nyelvi megformálásra. Ez jelentheti az eredeti szintaxistól való elvonatkoztatást, a hosszú mondatok rövidebb mondatokra való tagolását és a „hamis barátok” (a különböző nyelveken használt, szóalakjukat és/vagy kiejtésüket tekintve hasonló, de eltérő jelentésű szavak) elkerülését.
Ez az oka annak, hogy a képzés során a leendő tolmácsok a munkájukhoz szükséges kulcsfontosságú készségeket először a konszekutív technikával sajátítják el. A szinkrontolmácsolás során ugyanezeket a készségeket kell használni, ám sokrétű és összetettebb helyzetekben.
A szinkrontolmácsoláshoz különböző készségek kombinációjának elsajátítására van szükség. Bár alapvető fontosságú, hogy több nyelvet is beszéljünk, ez a munkának csupán egy része. Sok egyetem nyújt konferenciatolmács-képzést.
Források
Az alábbi platformon különböző forrásanyagok érhetők el a szinkrontolmácsoláshoz:
- Beszédtár (előadások)
- A Tolmácsolási Főigazgatóság képzési anyagai
- ORCIT – Online Resources for Conference Interpreter Training (online forrásanyagok konferenciatolmács-képzéshez)
Részletesebb információkért számos könyvet olvashat a szinkrontolmácsolásról. Néhányuk címe – további hasznos források mellett – megtalálható a Könyvek és e-könyvek, valamint a Cikkek és folyóiratok oldalainkon.